Krízis az amikor azt érezzük, hogy minden elönt, hogy nincs tovább, ahogyan eddig csináltuk, az már nem működik, hogy mindent elveszíthetünk.

A személyiség nem lineárisan fejlődik, hanem szakaszosan, vannak intenzívebb és nyugodtabb időszakok. Az intenzív szakaszokat élhetjük meg krízisként, amikor az eddig megszokott megküzdéseink, eszközeink már nem elegendőek a problémák megoldásához.

Megkülönböztetünk természetes és eseti kríziseket. Természetes krízis a személyiség fejlődésével járó  változások következménye, amikor a problémát a saját szükségleteink, igényeink változása, fejlődése okozza, ezek többnyire menetrendszerűen  zajlanak. Ilyenek a leválás különböző stádiumai, mint a testvér születése, első intézménybe való beszokás, a kamaszkor (talán ez életünk legintenzívebb és leghosszabb természetes krízise), az otthonról való elköltözés, a kapcsolati elköteleződés, az első gyermek születése, életközépi krízis vagy az öregedési krízis, stb.

Eseti krízisként tartjuk számon az olyan változások elődézte nehézségeket, melyek nem a megszokott menetrend szerint jelentkeznek. Ide tartozik a számunkra fontos személyek elvesztése (bármi okból), valamilyen támadás, fizikai, lelki, szexuális bántalmazás elszenvedése. Krízis lehet a munkahely váltása vagy annak elvesztése, lakóhely váltás (minél nagyobb a váltás – város, régió, ország, kontinens – annál nagyobb a megélt krízis), társadalmi illetve gazdasági státusváltás akár lejjebb, akár feljebb  kerülünk, stb. Ide tartozik minden olyan változás, amit külső tényezők generálnak.

A krízis fontos része az életünknek, hiszen nem csak negatív lenyomata van. A “jól” megélt krízisnek sok hozadéka van, egy magasabb rendezettségű életvezetés, egy feldolgozott gyász, jobban szervezett, erősebb párkapcsolat, hatékonyabb megküzdési stratégiák, megnyugvás, a biztonság újbóli megélése. A krízisek hatékony megoldása nélkül a megoldatlan krízisek hordalékát magunk előtt toljuk, melyek egy következő változás során újra életre kelnek, szinte lehetetlenné téve az önálló megküzdést.