Szexuális nevelés

szexualis felvilagositas

Sokat beszélünk arról, hogy a mennyire fontos a fiatalok szexuális felvilágosítása, de keveset hallani arról, hogy mire figyeljen ilyenkor a szülő, nevelő, pedagógus vagy akinek ez dolga. Arról sem beszélünk sokat, hogy a felvilágosítás, a konkrét ismeretek átadása csak egy töredéke annak, ami igazán segít a felnövő kamaszoknak és a szexualitásra való nevelésnek. Ahhoz, hogy a kamasz ne félelmekkel, szorongással, tudatlansággal készüljön első szexuális együttlétére, nem elég a kamaszkor közepén elmondani neki hogy a „méhek is így csinálják”, hanem már egész pici korban érdemes elkezdeni.

Mielőtt pánikba esünk, hogy „Úristen, mit mulasztottam el?”, ne gondoljunk semmi egzotikus technikákra. A szexuális kapcsolat alapja ugyanaz, mint minden kapcsolat alapja – kötődés, biztonság, szeretet, kölcsönösség – , viszont a szexualitásban fokozottabb a kiszolgáltatottság. Ezek hiányában nem tudunk önmagunk lenni, nem tudunk ellazulni és nem tudjuk átadni magunkat az együttlét testi-lelki örömeinek, viszont a kiszolgáltatottság sérülékennyé tesz minket.

Fontos, hogy már nagyon fiatalon megtanítsuk gyerekeinket a kölcsönös tiszteletre, a bizalom fontosságára. Tudnia kell, hogy számára miben legyen megbízható a másik ahhoz, hogy biztonságba érezze magát mellette. Ehhez önismeretre van szüksége, amit a mi hiteles visszajelzéseinkből szerez meg. Figyeljünk arra, hogy őszintén válaszoljunk a kérdéseikre, hogy őszintén elmondjuk nekik azokat az érzéseinket, gondolatainkat melyeket a tettei, reakciói kiváltanak belőlünk. Ne minősítünk, ne azt mondjuk el, hogy ők milyenek, mert az bántó, hamar hozzászoknak és ők is ezt fogják tenni, hanem a saját belső reakcióinkat jelezzük vissza.

Tanítsuk meg gyermekünket figyelni – azzal, hogy figyelünk rá – azért hogy ő is rá tudjon hangolódni társára. A kommunikáció nem csak verbális szinten zajlik, hasonlóan fontos a metakommunikáció; szexualitásban ez fokozottabban érvényes. A társadalmunkban a szexualitás tabu, ezért beszélni is nehezebb róla, az aktív figyelem ilyenkor sokat segít. Ugyanilyen fontos, hogy hallja meg azt amit a társa tőle kér, hogy ne a hiedelmek működtessenek, hanem az amit kimondunk vagy más módon jelzünk, lehetőleg nyíltan közvetítünk.

A határokat akkor lehet tartani, ha már gyerekkorban tiszták a szerepek, tiszták az intimitás és az autonómia határai, és tiszták a feladatok. Minden gyereknek fontos, hogy tudja, mit tehet meg és mit nem, mi az övé és mi nem, mi fölött rendelkezhet szabadon (és feltétlenül kell legyen olyan ami csak az övé) és mihez kell a felnőtt jóváhagyása. Ha gyerekként megtanuljuk kezelni azt ami a miénk, akkor kamaszként/felnőttként nem okoz nehézséget nemet mondani.

Az autonómiának egyik nagyon fontos része a saját testünk. Már nagyon pici korban lehet tanítani azt, hogy mi a helyes és elfogadható érintés és kitől. Ki az aki megsimogathatja és melyik testrészén, ki és melyik testrészét mosdathatja és fontos megtanítani, hogy bármikor lehet nemet mondani, ha az kényelmetlen, nem jó neki. Ezek a lányokra és a fiúkra egyaránt vonatkoznak, hisz a kiszolgáltatottság a szexualitásban mindkét nemre érvényes.

A kiszolgáltatottság önmagában nem rossz vagy jó dolog, akkor van baj, ha ezzel valaki visszaél. Honnan tudjuk, hogy ki az aki erre hajlamos? Felhívó jelnek tekinthetjük ha a következőkből több is igaz a másikra. Rendszeresen nem hallja meg a kéréseinket, nem tartja az egyezségeket, nem figyel a másik fél igényeire, indulatait nehezen tartja kordában, nem megfelelő helyzetben nyilvánít ki agressziót, az agresszió formája nem megfelelő – fizikailag, verbálisan, érzelmileg agresszív, indulatai nincsenek arányban – jóval több vagy jóval kevesebb – a megélt veszteséggel vagy frusztrációval.

A szeretetteljes kapcsolatok sokkal több élményt nyújtanak, mint a formális, ad-hoc viszonyok és ez a szexuális együttlétekre is érvényes. Ez nem azt jelenti, hogy a puszta testiség nem szolgál örömökkel, csupán más.

A futó kapcsolatoknál fokozottabban kell figyelni a biztonságra, fontos, hogy a kamasz legyen tudatában, hogy minden szexuális együttlét egy új élet kezdetét jelentheti. Ha megfogan egy élet és -ne adj’ Isten- döntési helyzetbe kerül a kamasz, bármi legyen is a döntés, mindenképpen egy életre szól annak a felelőssége. Ez a felelősség mindkét fél vállát egyformán nyomja, akár tudomást vesz róla, akár nem.

A nem kívánt terhesség csak egyike a szexuális kapcsolatok veszélyeinek. Érdemes tájékoztatni a szexuális úton terjedő betegségekről, azok gyógyítható és nem gyógyítható formáiról, ahhoz, hogy komolyan vegyék a védekezést, hogy ki tudják választani azt a formáját, ami a kapcsolat sajátosságainak, főleg bizalmi szintjének és stabilitásának megfelel.

Arra is fel kell készítenünk őket, hogy tisztában legyen azzal, hogy a női és férfi működés sok mindenben eltér és a szexualitás ebben is egy kiemelt terület. Karinthy szavaival élve: „férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt.” A helyzet még ennél is kicsit bonyolultabb. Zsigeri szinten a nő motivációi az anyaságról szólnak illetve arról, hogy utódját biztonságban tudja felnevelni, míg a férfi motivációi az utódnemzésről szólnak. Ez később, a szocializálódás folyamatában vált bonyolulttá, amikor a közösségi érdekek kezdték keretezni a kapcsolatokat úgy, hogy a közösség fennmaradhasson, mely szerint minél több és életképesebb utódot kell nevelni.

Ebben a kölcsönhatásban jutottunk el oda sok ezer év alatt, hogy egy kapcsolatban alapértéknek tekintjük az egyensúlyt, az egyenjogúságot, de soha nem leszünk egyformák és ennek a különbségnek az elfogadása és az ebből származó feszültség feloldása egy éltre szóló feladat.